Ezek vagyunk mi
Először 2003-ban találkoztunk. Az esküvőnk 2005-ben volt. Megismerkedésünket a mudiknak köszönhetjük - dacára annak, hogy a földgolyó két ellentétes oldalán éltünk, azonnal barátok lettünk. Péter magyar, Celeste amerikai. Jelenleg Magyarországon lakunk, de ha módunk van rá, vissza-visszalátogatunk az Egyesült Államokba is. Tagjai vagyunk a MEOE Magyar Mudi Klubnak és az American Mudi Association-nek is. Péter a MMK elnöke 2004. július 25-e óta, Celeste pedig az AMA elnöke 2004. szeptember 1-je óta. Péter biológus/etológus, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozik. Kutatási területe a kutya és ember közötti kommunikáció, a kutyák viselkedése. Kutyaugatásról szóló vizsgálatai, melyekhez kutatótársaival mudi-ugatásokat használt, 2008-ban világhírre tettek szert. Celeste szabadúszó író, eddig számos cikket közölt európai és amerikai folyóiratokban. A mudik iránti rajongásunk mellett nagyon szeretünk kertészkedni, várromokhoz kirándulni, valamint nagy kedvvel gyűjtjük a magyar népművészet és pásztor-kézművesipar remekeit. Ahová csak megyünk, lehetőség szerint visszük a mudikat is. Egymáson kívül a kutyáink a legjobb barátaink és társaink, az életben megtalált boldogságért nekik is sok hálával tartozunk.
(A háttérkép a Nógrádi Várromnál készült).
A kép Kecskeméten készült, 2004. szeptemberében. Éppen véget ért a Jubileumi Magyar Kutyafajtás Világtalálkozó és Kiállítás. Péter kezében az első, nálunk született kiskutya, Zsivány látható.
Tenyészetünk neve is utal arra, mennyire szeretjük az alkonyati órák szépségét a természetben. A mudik pedig csakugyan gondűzőül hatnak körülöttünk, és reméljük, így van ez másokkal is.
A kép a balassagyarmati Nagy Iván Múzeum előtt készült. Dr. Fényes Dezső, aki a mudi fajta elismertetéséért a legtöbbet tette, ennek a múzeumnak volt az igazgatója a harmincas és korai negyvenes években.
