Ahol a kölykök születnek
A kiskutyák a nappali szobánkban születnek, és legalább egyikünk mindig ott van végig az ellés folyamán. Így ha bármely probléma adódna, rögtön tudunk segíteni. Szükség esetén ki tudjuk hívni az állatorvost is, és az állatorvosi rendelő is csak öt percnyire van autóval tőlünk.
Amikor egy-egy kiskutya megszületik, elvágjuk a köldökzsinórt, eltávolítjuk a magzatburok maradványait, és ellenőrizzük, rendesen lélegzik-e az újszülött. Minden kölyköt meg is mérünk születést követően. Az elletőláda alatt fűtőpaplan biztosítja, hogy ne fázzanak meg a kölykök. Ellés közben jegyzeteket készítünk az eseményekről, illetve a kiskutyákról. Amikor úgy gondoljuk, hogy az összes kölyök világra jött, elvisszük az anyakutyát az állatorvoshoz kontrollvizsgálatra. Eközben a kölykök otthon maradnak a meleg ládában.
Elléshez egy nagyméretű, műanyag kutyaszállító ládát használunk, melyről leszedjük a felső részt. A láda előnye a könnyű tisztíthatóság, a jó hővezetés a fűtőpaplan felől, valamint hogy három oldala magas, a negyedik viszont alacsony, ami megkönnyíti az anyakutya ki-be mozgását. Méretét tekintve pont elég hosszú, hogy az anya kinyújtózkodhasson benne, vagyis se nem túl nagy, se nem túl kicsi. Az elléskor újságpapírral béleljük ki a ládát, pár nappal később pedig puha, mosható kutyaszőnyeget teszünk az alom alá. A szőnyegre olcsó frottírtörölközőt terítünk, melyet naponta cserélünk tisztára. Az elletőláda az első hetekben végig a szobában marad, úgy, hogy huzat ne érje, és figyelhessük a kölykök fejlődését. Ha szép, enyhe az idő, kinyitjuk az ablakokat, úgyhogy a kiskutyák szokhatják a friss levegőt.
A kiskutyákat rendszeresen mérjük életük első négy hetében. Eleinte naponta akár kétszer is ellenőrizzük a testtömegüket, hogy lássuk, biztonságosan gyarapodnak- e. Ügyelünk arra, hogy a kisebb kölykök is hozzájussanak a szuka emlőihez, és ne nyomják el őket erősebb testvéreik. Nem hisszük, hogy pont a kölyöknevelés idején kellene a "túlélésért folyó harcnak" teret engednünk, hogy a "legerősebbek maradjanak életben". A kutyák életéből az ember módszeresen eltávolította a legtöbb természetes szelekciós tényezőt, beleértve a szaporodás körüli eseményeket is. Nem a kutya dönt arról, mikor, melyik parnerrel és hol párosodjon; nem a szuka dönt arról, hol hozza világra kölykeit, vagy hogy éppen milyen táplálékot fogyasszon ő és a kölykei. Az ember átvette a természet szerepét, és felelősséggel tartozik a kutyái életéért. Ha sok kiskutya születik, a nagyobbak könnyedén kiszorítják a kicsiket az emlők közeléből. Ilyenkor oda kell figyelnünk, hogy a kisebb kölykök is elegendő tejet vehessenek magukhoz. Nem pusztítunk el kiskutyákat, kivéve és csakis akkor, ha valamilyen születési rendellenességgel jönnek a világra. A kisebb kölykök lassú éhhalálra ítélése azáltal, hogy a nagyobbak nem hagynak nekik helyet az emlőkön, kegyetlenség és szükségtelen szerintünk. Nagy odafigyelést, és szinte állandó jelenlétet igényel, hogy ha kell, felügyeljük a kölykök egyenletes táplálását. Az első hetekben sokszor éjjel is fel kell kelni, ha azt halljuk, hogy valamelyik kiskutya harsányan visít, mert pl. beszorult az anya háta mögé, és nem tud hozzájutni az emlőkhöz. Sok munka van a kiskutyákkal, de a jutalom sem marad el: mindegyik kiskutya felnő, nincsenek veszteségek.
Az első hetekben a kölyköket egy speciális kezelési programnak vetjük alá, melyet Önök is megismerhetnek a (http://www.breedingbetterdogs.com/achiever.html) honlapról. A program a pár napos kiskutyák érzékszerveinek (tapintás, szaglás, hőérzékelés) ingerléséből áll. Úgy gondoljuk, a korai stimulációval hozzásegíthetjük a kutyáinkat a stabil idegrendszer, a megfelelő viselkedés kifejlesztéséhez. Habár a leendő gazda lesz a kutya szellemi és testi fejlődését leginkább befolyásoló tényező, szeretnénk a magunk részéről is a lehető legtöbbet tenni azért, hogy a kiskutya tulajdonosa a legjobb "alapanyagot" kapja tőlünk.
A kiskutyák a ház melletti kertrészben tanyáznak, így mindig oda tudunk figyelni rájuk. Amikor már elég nagyok a kölykök ahhoz, hogy állandóan kint legyenek, kapnak egy nagy kutyadobozt, és az egész alom abban alszik éjszakánként. A láda közvetlenül a bejárati ajtónál van, ez fokozza a kölykök biztonságérzetét, és mi is halljuk, ha esetleg valami nincs rendben odakinn. Hideg időjárás esetén a ládát letakarjuk egy vastag pokróccal, ami egyben függönyként is szolgál a bejáratnál.
Ha szép és enyhe az idő, a kiskutyákat már háromhetes koruktól fogva ki-kivisszük az udvarra levegőzni. Ilyenkor egy kis elkerítésben vannak még, ahová az anyakutyát pár óránként beengedjük szoptatni. A karám egy részét leárnyékoljuk, a másik részén napozhatnak is a kölykök.
A kiskutyák 4-5 hetes korukig a szobában alszanak éjjelente. Az időjárástól is függ, mikortól kerülnek állandóan ki az udvarra. A kertnek ezt a részét biztonságosan elkerítettük, így a kiskutyák nem kerülhetnek bajba, és a dísznövényekben sem tehetnek kárt. Fontosnak tartjuk, hogy a kiskutyák egyébként együtt vannak velünk, tehát nem egy külön karámban laknak, hanem ott, ahol az emberek és a felnőtt kutyák is tevékenykednek.
A tiszta környezetben tartott kiskutyákat később sokkal könnyebb lesz szobatisztaságra nevelni, mint egy olyan kölyköt, amely bekerített kennelben, vagy valamely sáros, szennyezett udvarban nevelkedett. A kiskutyák természetes ösztöne az, hogy ne piszkítsanak maguk alá, de ha nincs más lehetőségük, mint a saját mocskukban toporogni, akkor előbb-utóbb elveszítik a késztetést, hogy odébb vonuljanak a szükségüket végezni. Ezért is igyekszünk mindent megtenni, hogy a kiskutyáink tiszta, ürülék és pisimentes helyen lehessenek, mind a házban, mind a kertben. Naponta sokszor öszeszedjük az ürüléket, és a kövezeten levő nyomokat fertőtlenítős vízzel átkeféljük. Ez a légyhadakat is hatékonyan távoltartja.
A kiskutyáknak mindig sok játéktárgy áll rendelkezésre, valamint a kert domborzata és berendezési tárgyai is gondoskodnak a változatosságról a számukra. A cseperedő kiskutyák környezetéről további részleteket az "Ahol a kölykök nevelkednek" oldalon láthatnak.
