Olaszországba Ausztrián keresztül vezetett az utunk. Angel-t és Fecskét is magunkkal vittük. Az Alpok hegyláncai káprázatosan szépek voltak a szikrázó napsütésben. Kilométerrôl kilométerre változott a lélegzetelállító panoráma.
A konferencián szünetek is voltak az elôadások között. De vajon miféle kutya az ott Péternél? Bizony, ez nem mudi. Marula elhozta a konferenciára az ausztrál juhász kölyköket, és egyikük rögtön kiszemelte magának Pétert. Szerencséra a kiskutyának már volt gazdája, így nem estünk túl nagy kísértésbe, hogy hazacsempésszük magunkkal.
Egyik este gondoltunk egyet, és elautóztunk a tengerpartra, kissé délre Genovától. A hegyek közötti kanyargós úton nem volt nagy élvezet vezetni, de a tenger kárpótolt minket és a kutyákat a fáradalmakért. El is döntöttük, hogy másnap visszajövünk, hogy többet láthassunk világosban.
Másnap természetesen visszatértünk, és ezúttal már a szerpentinrôl elénk táruló panorámát is élvezhettük - habár a Genova és Ovada között húzódó hegyláncon átkanyargó keskeny régi út hajmeresztô élmény a tériszonytól szenvedôknek. Mindazonáltal a látvány kárpótolt mindenért.
Mielôtt hazaindultunk volna Magyarországra, elautóztunk a part mentén Franciaország irányába. Megálltunk egy csodaszép mediterrán városkában, ahol a mudik megvizsgálhatták életük elsô pálmafáit, melyek olyannyira jellemzôek errefelé az olasz Riviérára. Reméljük, egyszer még visszatérünk ide, a Földközi-tengerhez, hiszen mindannyian nagyon élveztük ezt a kirándulást.
Miután megmásztunk minden sziklát, itt volt az idô a mudik számára egy kis úszásra. A víz csodálatosan tiszta és október végéhez mérten meglepôen meleg volt. Sajnáltuk, hogy nincs nálunk fürdôruha - milyen szerencsések a kutyák, hogy ôk nem függenek ilyesmitôl!
Sajnos minden jónak vége lesz egyszer, így el kellett búcsúznunk ettôl a remek tengerparttól. A legjobb az volt az egészben, hogy órákon át csak magunk voltunk, a helybéliek lehet, hogy megunták már az efféle bohóságokat, a turisták pedig mind hazautaztak. Nekünk határozottan szerencsénk volt ezzel a hellyel.
Nem csoda, hogy Itália annyi híres mûvészt adott a világnak - az ihlet ott van a levegôben és a tengerben mindenfelé. A képeket elnézve ráébredtünk, hogy akár a mudik is lehetnének mûalkotások szereplôi - ám mindehhez nem árt egy olyan háttér sem, mint a gyönyörû sziklák, vagy a kék tenger.
Olaszországba egy C.A. Sharp által kutya-epilepszia és genetika témában tartott szeminárium kedvéért utaztunk. Genova közelében, egy Ovada nevû kisvárosban szálltunk meg. Celeste sok éve ismeri C.A. Sharpot, akinek folyamatos útmutatása pótolhatatlan segítséget nyújt a mudi esetében is az öröklôdô betegségek elkerüléséhez. Nem hagyhattuk ki ezt az alkalmat, hiszen az amerikai elôadó nem valószínû, hogy ennél közelebb fog hozzánk Európában szemináriumot tartani a közeljövôben. Az elôadások után szerencsére volt még idônk arra is, hogy kétszer is ellátogassunk a Földközi-tengerhez - egyszer este és egyszer nappal. Felejthetetlen élmény volt mindez, köszönjük a szervezô és vendéglátó Marulának, hogy lehetôvé tette számunkra a részvételt.
