- Nincs tökéletes kutya, még a mindenkori kiállítási, vagy sportoló sztármudik sem mentesek hibáktól. Tudatában vagyunk annak, hogy a mi kutyáink sem makulátlanok, és tenyésztéskor amennyire csak lehet, törekszünk e hibák kiküszöbölésére.
- Hiába párosítja az ember a két legcsodálatosabb kutyát, a megszületô kölykök lehet, hogy még csak nem is hasonlítanak majd a szüleikre. Ugyanígy két meglehetôsen kôzépszerû szülônek is lehetnek bajnok minôségû utódai. A kutyatenyésztés éppen ezért nem tudomány – ha az lenne, ilyesmi nem történhetne. A tenyésztés eredménye nagymértékben a szerencse és a gének játéka marad mindig is.
- Ha egy sikeres párosítást megismételünk, nem biztos, hogy ugyanolyan kölyköket kapunk, mint elsôre. Nincs két egyforma kölyök, és egyik sem pontos mása a szüleinek. Lehet olyan kiskutya, amely inkább az egyik szülôjére üt, míg egy alomtestvére esetleg a másik szülôre hasonlít jobban. Legjobb esetben az utódok csakis szüleik jó tulajdonságait fogják mutatni, de ez persze ritka. Még a leg-standardközelibb egyedek párosításával sem garantálható a siker, hiszen a tulajdonságok pontos öröklôdése többnyire teljesen kiszámíthatatlan.
- Bármely konkrét tulajdonságra, legyen az akár egészségi vagy viselkedési jellegzetesség, lehetetlen százszázalékos biztonsággal tenyészteni. Még ha két diszpláziamentes kutyát is párosítunk, az utódok csípôízületének milyenségéért nemcsak a gének, hanem a környezeti és a környezet-gén kölcsönhatások is felelôsek lesznek. Ezért tehát mi mindig az „egész kutya” milyenségét tartjuk fô szempontnak, nem csupán egy-egy kiragadott tulajdonságnál szeretnénk jó eredményeket elérni.
- A standard bármely fajta esetében csak általános vezérelv a kutyák alapvetô kinézetét tekintve. Hibás az a felfogás, miszerint a standardot valamiféle „fûnyíróként” kellene használni, eltávolítva mindent, ami nem áll nagyon közel a standard megjelenéshez a tenyésztésbôl. Ha így teszünk, vészesen beszûkítjük (bármely fajta) génkészletét – kutyát kell tenyészteni, nem standardot.
- A mudi standardja nem szól a terelôösztönrôl, az egészségrôl, alig említi a helyes temperamentumot. Mivel pedig mindez még fontosabb kellene hogy legyen, mint a kutya külleme, bármely standard, amely nem szentel kellô figyelmet a belsô értékmérô tulajdonságoknak, súlyosan hiányos, és nem lehet a tenyésztés fô mércéje
- Egy mudi sokkal több, mint csinos kerti, avagy szobadísz. A legpompásabb kutyával is kínszenvedés együtt élni, ha az nem egészséges, vagy viselkedése csapnivaló, hiába tükrözi az adott kutya a lehetô legjobban a fajta standardját.
- Ha valaki feltétlenül a küllem alapján szeretne kutyát választani, sokkal jobban teszi, ha valamely társasági kutyafajta mellett teszi le a voksát; a mudik tenyésztésénél az egészség és munkakészség éppoly fontos, ha nem fontosabb, mint a megjelenés.
- Nem tenyésztünk bizonyos méret eléréséért, vagy megtartásáért. Ezzel szemben az egész kutya minôsége fontos nekünk, amely lehetôvé tette és teszi, hogy ellássa eredeti feladatait, és ugyanakkor megfeleljen a mai világ sokrétû kihívásainak. A mudi mindig is sokoldalú kutyafajta volt. Ha valaki garantáltan midi-osztályos agility versenyzô kutyát szeretne, inkább válaszon más fajtát. A mudi feladatai között egy sem igényli a kutya méretének szigorú beszabályozását, miért kellene manapság a méretet az egyik legfontosabb szelekciós feltételként kezelnünk? Vajon milyen feladatot tud egy pár centivel kisebb mudi sokkal jobban ellátni, mint egy pár centivel nagyobb?
- Nem követjük vakon az aktuális tenyésztési divatirányzatokat. A mudi „megmentése” ne az egyes nagyon ritka fajták esetében kidolgozott radikális elvek szerint történjen, azok kritika nélküli átvételével; ezek az elképzelések nincsenek még tudományosan alátámasztva, és nincs arra bizonyíték, hogy megoldást hozhatnának egy zárt, beszûkült génállomány esetén. Bármely kutyafajta esetén az életképesség megtartása igazából csakis a nyílt törzskönyvezéssel képzelhetô el hosszú távon – EZ az, amit tudományosan is kimutattak, és a párosítások megtervezésénél mi is ezt vesszük alapul.
- Ami nekünk fontos a tenyésztésben:
Egészség – MINDEN általunk tenyésztésben használt kannak legalább a hivatalosan minôsített csípôízületi diszplázia szûrésének meg kell lennie. A mi tulajdonunkban levô kutyáknak ezenfelül a terelô fajtáknál általában elvégzett szûréseken is át kell esniük: ízületi és szemvizsgálatokra gondolunk, ahol a szem vizsgálatakor is szakorvost veszünk igénybe, nem egyszerûen a „sarki” állatorvost.
Temperamentum / viselkedés – minden kutyánk legalább egy viselkedéstesztet teljesít, mielôtt tenyésztésbe állítanánk ôket; idôsebb kutyáink már legalább kétféle temperamentumteszten vannak túl különféle szervezeteknél. A tenyésztéshez szóba jövô kanokat már jó elôre meglátogatjuk, hogy a mindennapi viselkedésüket megfigyelhessük mind emberekkel, mind más kutyákkal szemben.
Korrekt terelôösztön – minden kutyánkkal teljesítjük az ösztönpróbát, lehetôleg nem csak juhokon, hanem szarvasmarhán is. A tenyésztéshez használt kanok esetében is, ha csak lehet, ragaszkodunk az ösztönpróbához.
Munkakészség – kutyáinkat kipróbáltuk különféle sportokban (terelés, engedelmes, agility). Egyikük sem sztár, de ebben inkább mi vagyunk a hibásak, hiszen nem vagyunk versenysportolók, mi egyszerûen élvezni szeretnénk kutyáinkkal a közös aktivitást.
Szépség és fajtajelleg – minden kutyánkat elvittük több-kevesebb kiállításra, és mindegyik tenyészszemlés, ami igazolja, hogy tenyésztéshez elfogadható képviselôi a fajtának. Számunkra azonban leginkább az a fontos, hogy egy kutya megfelelôen szilárd felépítésû és kellemes látványt nyújtó legyen, nem pedig az, hogy az éppen uralkodó divatirányzatnak megfelelôen nyerje a kiállításokat. Nem vagyunk „kiállítási tenyésztôk”, habár jónéhány tôlünk kikerült kölyök teljesít szépen a show-ringben, nekünk sokkal többet jelent egy kívül-belül kiegyensúlyozott kutya, mint a gyôztes címek halmozása.
Alacsony beltenyésztettség – nem hozunk létre erôsen beltenyésztett, avagy vonaltenyésztett almokat. Tartjuk magunkat az alacsony beltenyésztettségi százalékhoz, és úgy választjuk ki a tenyésztéshez a kanokat, hogy ne a közeli rokonság miatt mutassák a nekünk tetszô tulajdonságokat, hanem azok a maguk jogán bukkanjanak fel bennük. Beltenyésztéssel nem a megfelelô küllemû kutya elôállítása a legfôbb hozadék, hanem az adott vonal, illetve fajta életképességének csökkenése!
- A kölyköket szívesen helyezzük el olyan családoknál, ahol a mudi „aktív társ” lehet – nem részesítjük kizárólagos elônyben az úgynevezett „sportoló gazdákat”. A mudi csodálatos társkutya, amely képes beilleszkedni a legkülönfélébb életstílusú gazdák mindennapjaiba, életkortól és tevékenységtôl függetlenül.
- Nem tartunk rengeteg mudit, mivel ez a fajta különösen nem alkalmas tömeges tartásra, kennelekbe zárva pedig semmilyen kutyát nem illene tartani. Egy mudi ideje nagy részét a gazdájával kívánja tölteni, és sok egyéni odafigyelést, törôdést igényel.
- A kutya számunkra családtag, nem pedig munka vagy sporteszköz, amit lecserélhetünk, ha nem mûködik megfelelôen. Ez különösen azért is érvényes, mert az, hogyan teljesít a kutya, elsôsorban képzés függvénye, ami pedig a gazda felelôssége.
- Bíztatjuk és segítjük a kölykök tulajdonosait (és minden olyan muditartót, aki segítséget kér tôlünk), hogy végeztessék el kutyáikon a szükséges egészségügyi szûréseket, vigyék el a mudit terelni és viselkedés tesztre. Az így összegyûlô ismereteket a fajtáról alkotott teljesebb kép érdekében is használhatjuk.
Habár a kutyatenyésztés hobbi, nagy lelkiismeretesség és átgondoltság szükséges hozzá, hiszen élôlényekkel foglalkozik közben az ember. A mudik különösen erôs köteléket építenek ki gazdáikkal, így esetükben ez kétszeresen is igaz lehet. A mudi nem átlagos fajta és nem is egy kutya „mindenki számára”, vagy minden feladatkörre. Mudit tartani és tenyészteni olyan elkötelezettség, amit nem lehet átgondolatlanul, pillanatnyi szeszélybôl, illetve emberség nélkül folytatni.
„A bölcs szavait csak bölcsességgel érthetjük meg.
Mit sem ér a zene, ha a közönség süket.”
Walter Lippmann
- Minden nálunk született kiskutya feltüntetésre kerül a honlapunkon, és minden életképes kölyköt le is törzskönyveztetünk. Nem szelektálunk ki kölyköket az alomból, csak ha deformáltan születtek. Nem adunk ki gazdához származási lap nélküli kiskutyákat. Honlapunkon megtekintheti bárki az ÖSSZES nálunk született kölyköt, nem csak a kiválogatott, sikeres egyedeket, vagy azokat, amelyeket mi említésre méltónak találunk. Amióta rendszerbe lépett a mikrochipezés (a második almunk óta), minden nálunk született kiskutya mikrochippel hagyja el otthonunkat.
- Soha nem kurtítottuk a kiskutyák farkát, és nem is fogjuk (a farkaskörmöket mindig eltávolítjuk); ellenben tudatosan választunk idônként születetten rövidfarkú hímeket tenyésztéshez, mert szeretnénk ezt a ritka jellegzetességet tovább éltetni a fajtában.
- Nem szelektálunk aszerint a tenyészkutyák között, hogy feltétlenül „lövésálló” egyedeket használjunk csak. A mudi nem rendôr- vagy vadászkutya, szelekciója során nem szelektálták ôket a lövés robajának rezzenéstelen tûrésére – a pásztoroknak nem volt puskája! Ha valaki „lövésállóságra” szelektál, kockáztatja, hogy esetleg más, nemkívánatos változásokat is okoz a születô kölykök viselkedésében. Két „lövésálló” szülôtôl nem biztos, hogy csakis hasonló zajrezisztens kölykök születnek majd, mint ahogyan ez nem garantálja sem a terelôösztön, sem a jó temperamentum, vagy az egészség meglétét majd. Ha egy, vagy nagyon kevés tulajdonságnak szenteljük a legtöbb figyelmet a tenyésztéskor, ennek nem szokott kedvezô hatása lenni a kutya egészére, illetve a fajta sorsára nézve. A küllem és a belsô tulajdonságok egyidejû és egyenrangú figyelembe vétele jobban lehetôvé teszi, hogy a valóban fontos fajtajellegeket megôrizzük, nem szabad egyiket vagy a másikat tartósan elônyben részesíteni. Nem csak a kutyatenyésztés területén lehet erre példákat találni: gondoljunk csak a rózsanemesítésre. Mára két egymástól teljesen különbözô „világa” jött létre ezeknek a virágoknak: a kerti és a vágórózsa. A vágórózsa nemesítôk a hosszú, egyenes, el nem ágazó szárért, a hosszan tartó bimbó állapotért feláldozták a növények illatát és ellenálló képességét. A vágórózsák már nem élnének meg a kertben – mindez jól példázza, hogy ha túlzott figyelmet szentelünk bizonyos tulajdonságoknak, más lényeges jellegzetességek ellenôrizhetetlenül megváltozhatnak, vagy akár el is tûnhetnek az élôlényekbôl.
Tenyésztési elveink
- A kutyatenyésztés hobbi, vagyis olyan kedvtelés, amelyet az ember szabadidejében, saját mulatságára ûz; a kutyatenyésztés tehát nem olyan tudomány, vagy mûvészet, melyet fôiskolán, egyetemen tanulhat az ember, hanem önképzô jelleggel sajátíthatja el a fortélyait.
- Nem a pénz miatt tenyésztünk mudikat, hanem hobbiból. A megélhetési kutyatenyésztés üzletté változtatja ezt a tevékenységet, és ezzel az igazán fontos dolgok sokszor másodlagossá válnak a tenyésztô céljai között.
- Nem is azért tenyésztünk kutyát, hogy híressé váljunk – kutyatenyésztéstôl még senki sem lett híres, legfeljebb a saját képzeletében.
- Azért foglalkozunk mudik tenyésztésével, hogy új meg új gyönyörû, csodálatos kutyákat hozzunk létre, melyeket majd odaadhatunk valakinek, hogy öröme teljen benne és szeretetével halmozza el – mint ahogyan valaha ezt mivelünk is tették elsô kutyáink tenyésztôi.
- Mivel a kutyatenyésztés hobbi, úgy véljük, úgy kell tenyésztenünk, ahogyan azt a legjobb belátásunk szerint helyesnek találjuk, és nem feltétlenül úgy, ahogyan azt valaki más szeretné. Senkinek sem tiszte és joga megmondani, hogy másvalaki miként ûzze a kedvtelését, így természetesen mi sem szólunk bele abba kéretlenül, hogy a többiek hogyan tenyésztenek. Sokan örülnének, ha elképzeléseiket rákényszeríthetnék másokra, de nem gondolnak arra, hogy mennyire nem szeretnék ennek az ellenkezôjét! A kutyatenyésztés személyes kedvtelés lévén mindannyiunknak jogában áll a saját szabályok kidolgozására, és nem valaki más elképzeléseit követni ehelyett.
- A kutyatenyésztés nem a természetes szaporodás utánzása. A tenyésztés során minden fontos tényezôt az ember szabályoz: kiválasztja a tenyészegyedeket, a pároztatás idejét és helyszínét, az ellés körülményeit. Ezért aztán az ellésnél sem engedjük, hogy „a természet vegye át az irányítást” – segítünk az anyakutyának elléskor, gondozzuk az újszülötteket, és megtesszük, ami tôlünk telik, hogy mindegyik sikeresen fel is cseperedjen. Nem megyünk el a végletekig, de szeretnénk esélyt adni minden életképes kölyöknek az anyatejért folyó vetélkedésben. Ha a kutyatenyésztésben mindent mi szabályozunk, miért áltatnánk magunkat azzal, hogy a kölykök életben maradását valamiféle „természetes kiválogatódásnak” kellene elrendezni – ez értelmetlen és kegyetlen eljárás
- Ha nem tetszik, ahogy egyesek tenyésztenek, mindenkinek joga van errôl véleményt alkotni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kényszeríteni lehetne ôket nekünk tetszô módon tevékenykedni – jelentheti viszont azt, hogy nem veszünk tôlük kölyköt, nem ajánljuk ôket másoknak, nem tenyésztünk a kutyáikkal.
- Nem tartunk magunknál kan kutyát – az otthon levô kan egyszerû, ám többnyire nem a legjobb megoldás tenyésztéskor. Mi hosszas válogatás után olyan kant igyekszünk felkeresni, amely tulajdonságaival kompenzálja szukáink hibáit, nem pedig felerôsíti azokat. Az itthon tartott kanok mellôzésével a „véletlen” almokat is elkerülhetjük.
