“Azt hallottam, hogy ezeket csakis a mudik színe érdekli!”
“Színekre tenyésztenek!”
Kezdjük azzal, hogy minden kutyának van színe, az átlátszó kutya kitenyésztése még várat magára! De félre a tréfával – mi kedveljük az összes elfogadott mudi színváltozatot, nem részesítjük egyiket sem előnyben a másikkal szemben. Azok a kennelek viszont, amelyek “csak fekete” mudit tenyésztenek, jellegzetesen a színre “utaznak”. Úgy is mondhatnánk, hogy a fekete SZÍN kizárólagos előnyben részesítése sokkal inkább fedi a “színre tenyésztés” fogalmát. A különbség köztünk és őköztük, hogy míg mi színtől függetlenül azzal a kannal fedeztetünk, amely egyébként a szempontjaink szerint a leginkább megfelelő, a csak a feketét kedvelő tenyésztők választásukat leszűkítik a fekete kanokra. Amikor így tesznek, az sem az almok minőségét, sem pedig beltenyésztettségét nem érinti előnyösen. A mudi fajta harmincas évekből származó legelső hivatalos leírásaiban szerepel az összes egyszínű és cifra színváltozat. Dr. Fényes Dezső, a fajta felfedezője az általa látott, eredeti környezetben előforduló változatoktól írt, és nem kötötték meg korának limitált genetikai ismeretei, és véleményét nem befolyásolta olyan “kutyatenyésztők” szemléletmódja, akik jószerével semmit sem értenek a színek öröklésmenetéhez. A mi kennelünkben minden kiskutya kap hivatalos FCI származási lapot, nem csak a fekete színűek! Elsődleges tenyészcélunk a kutyák általános jó minősége, erre jönnek ráadásképpen a színek. Azt ajánljuk, hasonlítsák össze a mi szukáink, illetve a hozzájuk választott kanok minőségét a kizárólag egy bizonyos színt favorizáló kennelek tenyészkutyáiéval! Kérdezzenek rá, milyen igazolt egészségügyi szűréseken estek át ezek a kutyák (legalább négy fajta ajánlatos a mudi esetében), van-e terelőösztön próbájuk, a viselkedés tesztet elvégezték-e, stb. Úgy gondoljuk, ha így tesznek, hamar kiderül, kinek mi a legfontosabb…
"Úgy látom, hogy Önök minden tüzelés során befedeztetik a szukáikat!"
Nem az ivarzások száma a lényeges, hanem a közöttük eltelt idő. A szukáinknak ennek megfelelően évente legfeljebb csak egyszer születnek kiskutyáik. Sok mudiról tudunk, melyek szinte pontosan 6 hónaponta tüzelnek, függetlenül attól, volt-e az előző ciklusban almuk, vagy sem. Ha a tenyésztő úgy dönt, e szukák kétszer is ellenek évente. Más szukáknál két tüzelés között jóval több idő telik el fél évnél, így ezeknek a kutyáknak szinte mindig csak egy almuk születhet évente. Tegyék fel a kérdést maguk számára: arra, hogy a szuka jó általános erőnlétben maradjon és megőrizze szaporodási kapacitását, vajon egy-egy tüzelési ciklus kihagyása, vagy a két alom között eltelő idő hossza van-e nagyobb hatással? Ha kihagyunk egy elletést a félévente tüzelő szukánál, vagy minden ciklusában tenyésztünk egy “hosszú-periódusú” szukát, ugyanúgy egy almot hozunk le évente tőle. Ami igazán fontos, az a kutya erőnléte az adott fedeztetéskor, nem pedig az, hogy hány cikluson keresztül “pihent” előtte. Egy másik dolog, amit érdemes figyelembe venni, hogy mennyi idős a szuka, amikor először tenyésztésbe fogják. Mi nem fedeztetjük őket két éves koruk előtt, ezt is érdemes összehasonlítani mások gyakorlatával.
"Önök nyers hússal etetik a kutyáikat, ami köztudottan nem jó nekik!"
Kutyáink étrendje gondos előtanulmányok alapján lett kialakítva. Celeste több mint egy évig fejlesztette ezt a táplálási módot, és nem volt könnyű a döntés. A kutyatápok legnagyobb előnye az, hogy kényelmes és gyors velük az etetés – meg fognak lepődni, a nyers étrend etetése sem túl nehézkes. Nézzék meg a kutyáinkat, vagy amikor kiskutyáink vannak, a kölyköket. Csillog a szemük és a bundájuk, szőrzetük tiszta és nincs kellemetlen szaga. Kutyáink nem kövérek, de nem is soványak. Nem betegeskednek, viszont folyton energiával teltek és rendkívül eszesek. Természetesen nem állítjuk, hogy mindenkinek nyers eledelt kell adnia a kutyájának. De ugyanakkor a kutyatápok sem egyformák. A tőlünk kiskutyát választóknak azt tanácsoljuk, hogy ha táppal szeretnének etetni, olyat válasszanak, amelyben nincs tartósítószer, mesterséges adalékanyag és festék. Ha úgy látják, hogy a kutyával valami táplálkozással összeköthető gond van, nézzék meg alaposan, mit is tartalmaz az etetett táp, és váltsanak át egy másik márkára, vagy azonos cég másik termékére. Még a jóminőségű tápok sem felelnek meg minden kutyának, hiszen minden eb egyedi igényekkel rendelkezik, ahogyan ezt az embereknél is látjuk. Tegyék fel a következő kérdéseket a maguk számára:
– Megfelelő-e a kiskutyájuk testsúlya? (nem túl kövér-e vagy sovány – legyenek őszinték!).
– Lábujjai szorosan záródnak-e, lábai egyenesek?
– Puha-e, fényes-e és egyenletes-e a bundája? (nincsenek-e rajta kopaszos foltok, nem túl zsíros vagy száraz a tapintása, nem töredeznek-e a szőrszálak)
– Csillogó és tiszta-e a kiskutya szeme? (nem váladékozik-e, nem fénytelen-e)
Tiszta-e a kutya bőre, nem látszanak-e korpaszerű pelyhek rajta, szagtalan-e a kutya? (Miután simogatták a kutyát, van-e olyan érzésük, hogy zsíros és rossz szagú lett a kezük, amit legjobb gyorsan lemosni?)
– Mutatkoznak-e olyan tünetek, mint ínygyulladás, fülfertőzés, szemgyulladás, talp-, vagy bőrbetegség?
– Kellően szilárd-e a kutya széklete?
– Nem szellent-e gyakran büdöseket a kutya?
– Aktívan és élénken reagál-e a kutyájuk, amikor sétához készülődnek, vagy csak átmennek a másik szobába?
Ha e kérdésekre nem tudnak “igennel” válaszolni, előfordulhat, hogy a kutya etetésével vannak gondok (természetesen ha az állatorvos szerint a kutyának semmi más baja sincsen). Véleményünk szerint a nyers eledel legalább olyan jó, de még inkább jobb, mint a kutyatápok, és egyáltalán nem komplikált vele etetni. A legjobb, ha mindenki maga néz utána, mi a legjobb a kutyájának, és nem azokra hallgat, akiket már befolyásuk alá vontak a reklámok, vagy éppen érdekeltté váltak valamely tápgyártó termékeinek forgalmazásában…
"Önök a standardban megengedett méretűnél nagyobb
kutyákkal tenyésztenek!"
Az egyik szukánk nagyobb, mint a standardban megengedett felső mérethatár, ez nem titok, szerepel a kutya leírásánál a honlapunkon. A másik szukánk magassága pedig pont a felső mérethatáron van. Tapasztalatunk szerint a mudik nagyobb része legalábbis a mérettartomány felső felében található, nem pedig az alacsonyabbik felében. A méret nem tartozik azon tulajdonságok közé, melyet könnyű megjósolni, vagy kontrollálni a mudi fajtánál. Két megfelelő méretű kutyától is születhet ugyanazon almon belül standard méreten aluli és felüli kölyök. Egyik kutyafajtának sem tett és tesz jót, ha szinte kizárólag egyetlen tulajdonságra összpontosítva tenyésztik őket, és ez különösen igaz egy ritka fajta esetében. A mudiknál előforuló méretbeli változatosság nem befolyásolja döntően sem a kutya egészségét, sem terelőösztönét és –képességét, sem pedig temperamentumát. A tenyésztés: javítás, megőrzés és fejlesztés is egyben, és számos tényező összevetésén, mérlegelésén alapul. Mindenki, még ha csak nagyon kevés almot is hoz létre, oda kell hogy figyeljen arra, hogy lehetőleg egy jobb mudi generációt segítsen megszületni, és tenyésztői munkája ne elsősorban a hatalom, hírnév, vagy pénz megszerzésére irányuljon. Minden tenyésztő az ideálistól eltérő kutyákkal dolgozik, mert nincs igazán tökéletes kutya. Visszautasítunk minden “típusfixálási” törekvést, amelyet a kutyák egészségének, munkaösztönének és magatartásának kárára végeznek. Érdemes belegondolni abba is, hogy ahány igazi juhásszal csak beszéltünk, akinek mudija volt, ezek mind nagyobb példányok voltak, és ezek az emberek azt mondták, hogy ők a termetesebb kutyákat kedvelik inkább. Vajon vitatkozzunk-e velük erről, akiknél ezek a kutyák tényleg azt a munkát végzik, melyre eredetileg kialakították őket? Érdekes módon a legtöbben, akik kiskutya után érdeklődtek nálunk, azt szerették volna, ha a kutya később nagyobb termetűre nőne. Igazából senki sem szeretett volna kifejezetten kisebbfajta kutyát. Bevalljuk, mi is jobban kedveljük a nagyobb mudikat. Ám természetesen senkinek sem kötelező tőlünk beszerezni a kiskutyát.
És egy utolsó megjegyzés: ha látnak egy mudit egy fényképen, meg tudják mondani, pontosan mekkora? Mindig jót mulatunk, amikor olyanok, akik először látják “élőben” a kutyáinkat, elcsodálkoznak, és azt mondják “Hát ezek ilyen kicsik?” Ki tudja, mire voltak elkészülve? Vagy ki készítette fel őket?
"Azt hallottam, hogy az Önök kutyáinak labilis a temperamentuma és gyenge az idegrendszere!"
Minden kutyánk részt vett viselkedésteszteken és minden alkalommal jól teljesítettek. Angel hivatalosan regisztrált terápiás kutya az Egyesült Államokban. Ezt a megtisztelő címet két vizsga letételével érdemelte ki. Magyarországon két ízben is részt vett viselkedésteszten, mindkét alkalommal magas pontszámokkal felelve meg azokon. Fecske letette a hivatalos “Engedelmes” vizsgát, valamint három alkalommal vett részt viselkedés teszten, mindannyiszor megfelelve azokon, ebből kétszer igen magas pontszámmal. Minden kutyánk tökéletes ringdresszúrával rendelkezik, és példásan viselkedik a sportrendezvényeken is. A küllembírók minden nehézség nélkül vizsgálhatják és érinthetik meg őket. Emellett érdemes észben tartani, hogy a mudi jelleme, viselkedése nem olyan, mint pl. egy golden retrieveré, és nem is helyes ilyen irányban formálnunk azt. Ehhez ragaszkodnunk kell, akármilyenek is a divatos kívánalmak, vagy tendenciák manapság.
Ha valakit érdekel a kutyáink viselkedése, jöjjön el, és tapasztalja meg személyesen. Jöjjön ki egy kutyakiállításra, és hasonlítsa össze a mi kutyáink viselkedését a többi mudiéval. Biztosra vesszük, hamar észreveszik, kinek a kutyája viselkedik jobban, megbízhatóbban. A kutyakiállításokon sok kutya a legrosszabb formáját mutatja tapasztalataink szerint, tehát figyeljenek alaposan. Csak azt higgyék el, amit látnak.
"Azt hallottam, hogy az Önöknél született kiskutyák között voltak/vannak gyenge idegrendszerűek."
Mindig van bizonyos kockázata annak, ha egy kiskutya új gazdához kerül (hacsak nem egy családtagunknak, vagy nagyon közeli barátunknak adjuk). Az új gazda sokszor nem teljesen őszinte az olyan kérdéseket illetően, hogy pontosan milyen célból szeretné a kutyát, mennyi kutyás tapasztalata van, mennyi és milyen gondozást és törődést fog kapni a kutya és milyen környezetbe is kerül majd a kölyök. A tenyésztő nagyon ritkán lehet biztos abban, hogy ahová a kiskutya kerül, minden szempontból jó helye lesz neki. Ha pedig nagyon messzire kerül a kiskutya a tenyésztőtől, a kockázat még nagyobb, hiszen nincs módunk arra, hogy ellátogassunk az új gazdához, megnézzük, jó helyre ment-e a kutya, biztonságos lesz-e ott az élete. Akárcsak a többi gondos tenyésztő, mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kiskutyáink megfelelő gazdára találjanak. Nem a pénz miatt tenyésztünk, hanem hogy lehetőleg jó minőségű mudikat juttassunk jó gazdákhoz, akár a világ minden tájára. Voltak már esetek, amikor nem adtunk kölyköt olyannak, akiről úgy gondoltuk, nem lenne jó gazdája annak, és más tenyésztőt sem ajánlottunk neki. Egyesek nincsenek felkészülve arra, milyen szocializációra van szüksége egy kismudinak, mások pedig elhanyagolják a kutyát. Sokan azt hiszik, a mudi éppen olyan, mint a többi juhászkutya fajta, és ez nagy tévedés. A mudi talán több dologban különbözik a többi terelőkutya fajtától, mint amennyiben hasonlít azokhoz. A mudit nem szelektálták például arra, hogy “lövésálló” legyen, vagyis egyáltalán ne féljen a lövés zajától. A juhászoknak sem száz éve nem volt, sem mostanában nincs pisztolya. A mudinak ébernek kellett lennie minden zajra, nem szunyókálhatott vagy állhatott bambán, miközben történik valami. A mudi lassan érő kutyafajta a tapasztalataink szerint, és a különböző vonalak között is lehetnek ebben eltérések. Ez azt jelenti, hogy a fiatal kutyában sokáig nem alakul ki a felnőttekre jellemző magabiztosság és viselkedésbeli stabilitás, erre akár éveket is kell várni. Sokkal egyszerűbb kudarc esetén a “géneket” okolni a kutya viselkedése miatt, mint vállalni a felelősséget a helytelen nevelésért, hiszen nemigen lehet bizonyítani, hogy NEM a gének okozták a rendellenességet. Sok gazda nagyon türelmetlen, és nem adja meg a kutyának a kellő időt, hogy a magatartása végső formát öltsön. A mi kennelünk esetében sem ugyanolyan körülmények közé kerül minden egyes kiskutya az adott alomból. Attól a perctől kezdve, hogy az új gazda hazavitte a kölyköt, csakis ő tudja biztosan, mi történik a kutyával, és sajnos előfordul, hogy nem őszinték arra vonatkozólag, mit is csináltak a kutyával ezekután. Egyesek azt a megoldást választják, hogy inkább internetes fórumok elé tárják a kutya problémáit, azt várva, hogy a drót másik végén ülő emberek határozzák meg, mi is a baj a kiskutyával, ahelyett, hogy tartanák a kapcsolatot a tenyésztővel, illetve felkeresnének kutyatartásban, -nevelésben járatos szakembereket. Senki sem képes megállapítani pusztán a számítógép előtt ülve, mi történik igazából másnak a kutyájával. Sok gazda a saját kutyája viselkedésével sincs teljességgel tisztában, nemhogy segíteni tudna másoknak egy addig soha nem látott kutya problémáinak megoldásában. Nem túl etikus dolog ilyen helyzetben távdiagnózisokat megállapítani és vádakat megfogalmazni. Az orvosok sem állítanak fel kórképet telefonon vagy interneten keresztül, miért sikerülne ez a kutyatartóknak? Manapság persze szinte senki sem vállalja a felelősséget azért, ha nem gondoskodott megfelelően a kiskutyájáról, annak neveléséről, és azt sem vallják be az emberek, ha számukra egy mudi tartása nagyobb kihívásnak bizonyult, mint amekkorára számítottak. Egy kölyök viselkedésének kialakításában a környezet legalább akkora, ha nem nagyobb szerepet kap, mint az örökletes tényezők. Nem érhetünk el többet, mint amennyit a gének lehetővé tesznek, azonban megfelelő (vagy fordított esetben: rossz) neveléssel el tudunk hatolni a kutya örökletes tulajdonságainak határáig. Ha a kutyától idő előtt túl sokat várunk el, ez stresszt okoz a legtöbb állatnál. A stressz pedig sem kutyánál, sem az embernél nem vezet jóra, hanem inkább rendellenes viselkedést válthat ki. Ne azt akarjuk tudni rögtön, hogy vajon milyen gének lehetnek felelősek kutyánk viselkedéséért, hanem vizsgáljuk meg inkább, mit tettünk (vagy mit nem tettünk) mi magunk, ami a gondot okozhatta. A gazdának meg kell tanulnia felelősséget vállalni a kutyájáért, nem pedig elsősorban valami vagy valaki mást okolni minden rosszért.
"Az egyik kutyájuk felmenői között van egy “nem mudi”/korcs is!"
Fecske apja B-törzskönyves mudi, amelynek egyik felmenője sem ismert, ezért a helyük üres a kutya származási lapján. Ez egyáltalán nem ritka a fajta esetében (mivel Magyarországon nyitott a mudi regisztrációja), így sok más mudinak is vannak B (illetve újabban R) törzskönyves felmenői. Sőt, azok a mudik is megkaphatják később a B (illetve most már R) származási lapot, amelyeknek felelőtlen tenyésztőjük születésük után nem váltotta ki a származási lapját. Tudni kell, hogy a kérdéses kutya, Fecske apja nemcsak a törzskönyvezésre találtatott méltónak, hanem birtokosa a MEOE és az MKSZ Champion, illetve a MEOE Show Champion címeinek is. Az utóbbi címet a kutya jóval azután nyerte el kiállítási győzelmei alapján, hogy gazdája elújságolta az interneten, hogy a kutya szülei nem is hasonlítottak mudikra (megjegyzendő, hogy a kutya gazdája még csak fényképen sem látta ezeket az állítólagos “nem-mudikat”). Ha Fecske apjának a gazdája tényleg úgy gondolja, hogy kutyája nem mudi, akkor nem igényelhette volna (csaló módon) a bajnoki címet, vissza kellett volna adnia a származási lapot, továbbá az összes címet és díjat, melyet mudiként nyert a kutya. Megjegyezzük, hogy ettől a szép kantól két alom született, a kiskutyák mindkettőben teljesen mudinak néztek ki. Két utódának nem álltak fel teljesen a fülei, és egy utódának a szőre rövidebb a kívánatosnál – sajnos mindkét jelenség előfordul, nem is különösen ritkán, teljesen zárt törzskönyves almokban is. Minden kutyafajtánál megtörténik olykor, hogy nem annyira tökéletes egyedek születnek, függetlenül attól, mennyire régen tenyésztett fajtáról legyen is szó.
Ha a fentiekhez hasonló megjegyzéseket hallanak a kutyáinkkal, a tenyészetünkkel kapcsolatban, kérjük, írjanak, vagy kérdezzenek élőszóban is róluk. Nyitottak és őszinték vagyunk, elmondjuk, mi az igaz és mi a mese. A kutyatenyésztést, kiállításra járást sokak mint erős versengést élik meg. Számunkra a kutyatartás, tenyésztés, sportok sokkal inkább szórakozást, semmint halálosan komoly vetélkedést jelentenek. Nem is gondolunk arra, hogy versenyben állnánk a többi tenyésztővel. Mi a legtöbb esetben sokkal alaposabb és részletesebb megfontolások alapján döntünk egy-egy alom létrehozása előtt, mint az átlagos tenyésztők tennék – elég, ha összhasonlítják a mi kutyáink minősítéseit a legtöbb más tenyészet által használt kutyák hasonló adataival. Mindeme információ megtalálható a honlapunkon, hasonlítsák csak össze a kenneleket, és látni fogják, melyek a számunkra fontos pontok: egészség, terelőösztön, viselkedés, megjelenés és alacsony beltenyésztettség. Melyeket találják meg ezek közül a többieknél? Mire következtetnek ebből?
Érdekes módon kettőnk találkozását, megismerkedését és végül házasságát is a mudiknak köszönhetjük. Talán ennek is betudhatóan nagyon komolyan vesszük szerepünket e fajtával kapcsolatosan. Tudjuk, hogy a mudi az egyik utolsó olyan kutyafajta, amely csaknem hiánytalanul rendelkezik még eredeti kiváló tulajdonságaival. Erőfeszítéseinket arra összpontosítjuk tehát, hogy ilyennek is őrizzük meg ezt a kutyát. Ennek megfelelően állandó támadásoknak és ellenszenvnek vagyunk kitéve azok részéről, akik más szándékkal közelítenek a mudihoz. Kérjük, döntsék el, mit hisznek és mit cselekszenek – nekivághatnak a maguk ösvényének, de követhetnek másokat is. Mi a saját elképzeléseinket választottuk, és nem arra haladunk, amerre mások szeretnének kényszeríteni.
“Nem azok fognak nagy dolgokat véghezvinni, akik mindig a népszerű elképzeléseket, a divatot követik… Az érdem azoké lesz, akik a járatlan utat választották”
(Charles Kuralt)